Csodaország
-Menjünk innen. – Ahogy elnéztem,2 dolgot tudtam megállapítani Vikiről. Hogy idegesítő és visszataszító. A másik pedig,hogy most is irtó jól néz ki. A második,pedig még egyszer olyan ellenszenvessé tette,mint az első. Leraktam a bevásárlókosaram,majd megindultam a kijárat felé. Pontosabban indultam volna,ha nem lepődök meg annyira Sün reakcióján,hogy megbénuljak ott helyben.
- Ne merészelj így beszélni a barátnőmről – villámokat szórt a szeme,hangja remegett az idegességtől. Reflexből a hasamra szorítottam a kezem,megfordult velem a világ. Sün odahajolt hozzám,mélyen a szemembe nézett,átkarolta a derekam,közelebb húzott magához…majd egy gyors puszit nyomott az arcomra.
- Kösz,hogy nem árulsz be – suttogta a fülembe majd arrébb lépett. – Viki,semmi kedvem hozzád,látod van barátnőm. – mutatott rám. – Na lépjünk innen bébi. – fogta meg a kezem. Viki résnyire összehúzta a szemét,majd hátat fordított és elment. Én még mindig mozdulni sem tudtam,nagyon mérges voltam Sünre,a sírógörcs kerülgetett.
- Tapló! – ez volt az egyetlen szó,amit ki tudtam préselni magamból,majd sarkon fordultam és ott hagytam Sünt. Felszálltam az első buszra,amit láttam. Sajnos Sün végig követett,így miután leültem,már ott ült mellettem.
- Most meg mi lett a bajod? – nézett rám értetlenül.
- Hogy mi lett a bajom?! Mondjuk hogy csak úgy totál természetesen a barátnődnek neveztél,majdnem megcsókoltál és le „bébiztél” – keltem ki magamból. – Nem vagyok a játékszered! Hagyjál békén! – fontam keresztbe a kezem.
- Szóval,az is baj,hogy majdnem megcsókoltalak. – akadt el a mondandóm csók részénél.
- Igen,ez is!- fordultam felé durcásan.
- Akkor most nem csak majdnem. – vigyorgott,majd mielőtt tiltakozni tudtam volna,a számhoz tapasztotta az ajkait és megcsókolt. A pulzusom az egekbe szökött,pillangókat éreztem a hasamban,forgott velem a világ, az a pár másodperc borzasztóan sok időnek tűnt,azt kívántam,bárcsak soha ne lenne vége. De akkor eszembe jutott.
- Nem vagyok a játékszered! Egyszer arra használsz,hogy féltékennyé tedd velem az exed,most pedig csókolgatsz! – egy határozott mozdulattal eltoltam magamtól,kivágódtam mellőle és leszálltam a következő megállónál.
- Ezt nem hiszem el,hogy lehet valaki ekkora bunkó! Jaaaj,bébi gyere menjünk – utánoztam a hangját,majd elkezdtem elég cifrán káromkodni,mikor leesett…
- Hol a fenében vagyok?! – egy könyves bolttal álltam szemben,de nem akár milyennel. Hatalmas volt,szivárvány színekben pompázott. Gyönyörű volt! Meglepett a látványa,viszont még inkább meglepett az amit akkor láttam,mikor körülnéztem… Ez nem lehet igaz!...ámuldoztam…Meseország?!
Következő rész,jövő hét vasárnap!
By: Dóci :)
Következő rész,jövő hét vasárnap!
By: Dóci :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése